Zur Anrede von Vätern und Söhnen gibt es einen kleinen Hinweis im sogennanten
Colloquium Harleianum (Hermeneutica), eine Darstellung, um einem jungen Griechen Latein beizubringen.
Περὶ ὁμιλίας καθημερινῆς.
De sermone cotidiano.
1. Υἱὲ προσφίλτατε, κατάδεξαι τοὺς ἐμοὺς λόγους μέγιστον κέρδος ἐστὶν τοῦ πατρὸς ἀκούειν. ὄρθρισαι οὖν πρὸ πάντων ἐν τῆι σχολῆι διαφανέντος τοῦ οὐρανοῦ. ἔνδυσαι, ὑπόδησαι, <ἀπόμαξον> τὴν ὄψιν καὶ ὕπαγε πρῶτον πρὸς τὸν ῾Ρωμαῖον (παρὰ γραφέα, παρὰ γραμματικόν, παρὰ ῥήτορα), ὅπως ἂν δυνηθῆις ἄνθρωπος εἶναι, καὶ ὅρα μήτινα ἀναστροφὴν ποιήσειας. οὐδὲν γὰρ οὕτως ἀναγκαῖόν ἐστιν εἰ μὴ τὰ μαθήματα. ἐὰν δέ τίς σοι ἐνοχλήσηι, μήνυσον τῶι διδασκάλωι. γράφε, ἀνάγνωθι, ψήφισον, πρὸς ἡλικίαν τὴν ἀκμάζουσαν ἔλθηις καὶ ἔμπειρος καὶ δόκιμος. πρὸς ταῦτα, παῖ, ἀποκρίνου.
1. Fili amantissime, percipe meos sermones: maximum lucrum est patrem audire. manica ergo ante omnia in scholam inlucescente caelo. vesti te, calcia te, <terge> faciem et vade primum apud Latinum (apud scriptorem, apud grammaticum, apud oratorem), ut possis homo esse, et vide ne quam consuetudinem facias. nihil enim ita necessarium est nisi studia. si quis autem tibi molestatur, indica praeceptori. scribe, lege, computa, ad aetatem vigentem pervenias et peritus et probus. ad haec, puer, responde.
2. Πάτερ τιμιώτατε, κατάδεξαι τὰς ἐμὰς ὁμιλίας, ἤκουσα πάντα καὶ εἰς μνήμην κατεθέμην. χάριτας ὁμολογῶ μεγάλας παρὰ θεόν, καὶ διδάσκεις καὶ δαπανᾶις * * * καὶ νουνεχὴς ἄνθρωπος εἶναι.
2. Pater carissime, percipe meos sermones. audivi omnia et in memoriam condidi. gratias confiteor maximas apud deum, et doces et inpendis * * * et intellegens homo esse.