Gazdasag:
A
kiegyezést követő fél évszázad egyike a
magyar gazdaság sikertörténeteinek. Bár a fejlődés pontos üteméről megoszlanak a vélemények, abban mindenki egyetért, hogy elmaradott agrárországból a
20. század elejére fejlett élelmiszeriparral rendelkező és intenzív exporttevékenységet folytató agrár-ipari országgá vált.
Berend T. Iván és
Ránki György a nemzeti jövedelem évi növekedését előbb 3,7, majd később 3,2%-ban állapították meg. Ez azt jelenti, hogy az
1867-est 100-nak véve a nemzeti jövedelem értéke
1900-ra megháromszorozódott,
1914-re pedig több mint megnégyszereződött.
Katus László számításai szerint a
GDMP, azaz a bruttó hazai anyagi termék, amiben a nem anyagi jellegű szolgáltatások nem szerepelnek, 1867 és
1913 között valamivel lassabban, évi 2,4%-kal nőtt, tehát nem megnégy- vagy ötszöröződött, hanem csak megháromszorozódott. Az
európai növekedés átlagos dinamikáját azonban még ez is meghaladta. Ennél magasabb növekedési ütemet ugyanis csak a
dán (3,2%), a
svéd (3,0%) s a
német (2,9%) gazdaság produkált. Egy harmadik számítás szerint, amely a
bruttó nemzeti jövedelemre (
GNI) vonatkozik, tehát a szolgáltatások mellett a külföldről szerzett jövedelmeket is figyelembe veszi, az Osztrák–Magyar Monarchia
1860 és
1910 között 1,76%-os évi növekedést ért el, miközben
Európa egésze 1,88%-ost. Ezzel az ütemmel a Monarchia megelőzte a
balkáni és
dél-európai országokat, egy kategóriába tartozott
Belgiummal,
Hollandiával,
Norvégiával,
Oroszországgal és
Nagy-Britanniával, s elmaradt a leggyorsabban fejlődő
Svédországtól,
Dániától,
Németországtól,
Svájctól,
Franciaországtól és
Finnországtól. Figyelembe véve, hogy a magyar gazdaság valamivel gyorsabban növekedett, mint az osztrák részeké, az ország 1867 és 1914 közötti teljesítménye e számítás alapján is kiemelkedőnek, ha nem is élenjárónak tartható.